A békesség elnyerése érdekében szükséges egyrészt mások bûnét megbocsátani, másrészt a magunk bûnéért, amellyel mi bántottunk meg másokat, bocsánatot kérni. Csak ekkor nyerhetjük el a megbocsátást és a megigazulást, és tapasztalhatjuk meg, hogy a lelki háborúság helyén a megbékélés virágzik. Megszabadulunk a sértõdékenység és a sértés tüskéitõl. A megbocsátás új szívet – azaz új életfelfogást, gondolkodás- és látásmódot – teremt. Testet-lelket gyógyító ereje felmérhetetlen.
  Fenntartani ezt a békét, megõrizni a szív tisztaságát – küzdelembe kerül, hiszen az önzõ emberi természettel szemben kell csatát vívnunk. De a szabályszerû küzdelem – amely a lelki növekedés szükségszerû velejárója – a gyõzelemig vezet.
  A megbocsátás, megigazulás, növekedés törvényei egyszerűek, de hatásosak. Szívünk mélyén mindannyian élni szeretnénk ezekkel, mégis gyakran kibúvókat keresünk, magyarázkodunk. Azonban a visszahúzó erőket legyőzhetjük a belátás alázatával, a gyógyító megbocsátás fegyverével! Tőlünk függ, hogy belepi-e a felejtés pora az igaz élet utáni elemi vágyat, az önző életvitel elválaszt-e tőle. Ha úgy döntünk - s erre bátorít a könyvünk -, hogy nem engedjük ezt, jobb emberré válhatunk.