1912 óta nem jelent meg önálló kötet hazánkban a lelkiismeretről. Mint fogalomra gyakran hivatkozunk rá, hiányát keserűen panaszoljuk, de hogy a lelkiismeret törvénye a legegyetemesebb, amelynek követésétől, megtartásától függ az emberségünk, boldogságunk, ezt mintha nem vennénk komolyan.
A szerző "Theofilushoz" írt leveleiben a következő kérdésekre keresi a választ: Ha magunknak jót kívánunk, és általában teljes mértékben, akkor vajon mi akadályoz meg minduntalan abban, hogy a másik embernek is megadjuk ugyanazt a figyelmet és jót? Mi az, ami mozdíthatatlan bizonyosság a lelkiismeretről, s mi az, ami segíti is ennek megvalósulását a hétköznapi életben? Hogyan viszonyul egymáshoz lelkiismeret, értelem, akarat? Mit tegyünk a lelkiismeret-furdalással? Adottság vagy alakítható képesség is a lelkiismeret? Ennek az emberben lévő igazságosságmércének van-e további mércéje? Miért késlekedett oly sokáig a történelemben a lelkiismereti szabadság elismerése és mindenki számára való biztosítása?