A Krisztus-trilógia első darabjának ötlete 1878 táján, Milton képének sikere után jelent meg Munkácsy pályáján. Ezt követően 17-18 évig foglalkoztatta Jézus életének legdrámaibb részlete: áldozati halála, melyet hat kihallgatás előzött meg, közöttük a két Piilátus előtti is. A Trilógia egyes darabjait - két, mintegy 26, egy mintegy 34 nm2-es óriásvásznat - összesen két és fél év alatt festette meg emberfeletti erővel.

"A magyar idők egyik leghíresebb, legeredetibb és legfüggetlenebb festője egy magyar, akit Munkácsynak hívnak. Ma már gazdag ember, mivel képei rendkívül magas árat érnek, lám nemrég még nyomorban élt, melyet úgy viselt el, ahogy kell, mosolyogva és bátran. Egyik ünnepelt képe a szerencsétlen Miltont ábrázolja, amit vakon, családi fájdalmaktól meggyötörten, tölgyfából és bőrből készült öblös karosszékében ülve diktálja a lányainak az Elveszett Paradicsom verssorait.
Nem véletlen, hogy századunkban, amelynek kaotikus, de a jövőt előkészítő nagysága még nem tudott jelképekbe tömörülni, Munkácsynak ez a képe rajongással tölti el a kritikusokat és a néptömegeket, még akkor is, ha néhány figurája túl szilaj, ha néhány részlet utólagos hozzátoldásnak, mintegy másodlagos gondolatnak, a vezéreszme díszítésének tűnik, még akkor is, ha már eltűnt a hit, amit abba a vallásba vetettek az emberek, amelynek ez a festmény emléket állít.
Munkácsy úgy tekint Jézusra, mint akiben a legtökéletesebb formában ölt testet a legyőzhetetlen eszme hatalma... Munkácsy Jézusa a tiszta szellemben megtestesülő hatalom."
José Marti (1835-1895) kubai költő Munkácsyról