Egyetlen esztendőn belül, 1520-ban látott napvilágot a jelen kötetet alkotó két egyházreformáló irat. A címadó vitairat, A római pápaságról, a bibliai egyházfelfogás alapján vitatja a pápai egyház jogát a "kulcsok csörtetéséhez", s tesz ítéletet a földi államberendezkedéshez hasonló egyházmodell felett. A német nemzet keresztyén nemességéhez a keresztyénség állapotának megjavítása ügyében pedig kiáltvány, amelyben Luther a pápaság politikai igájának lerázására, az egyházi és a világi elem szétválasztására hív fel. Jóllehet alkalmi művek, a keresztyénséget ma is választás elé állítják. A szó hatalommal szól ki belőlük, s egyértelművé teszik, hogy Luthert lehetetlen kultúrtörténeti mozzanattá zsugorítani.