A zsidókhoz írt levél híján nélkülöznénk egy átfogó tanítást arról, mi volt az ószövetségi templomszolgálat és áldozati rendszer értelme. E bibliai irat tanúságtétele nélkül nem látnánk világosan azt, amit Pál apostol így foglal össze a Kolossébeliekhez írt levélben: „[Az ószövetségi ünnepek, az egész áldozati rendszer] árnyékai voltak a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol 2,17) A mennyei szentély valóságos létezéséről, a földi és a mennyei szentély közötti kapcsolatról, párhuzamról is e bibliai irat által nyerünk világos látást.

Tartalom:

• Milyen nagy kiváltságban van részünk a próféták és különösen Isten Fia által nyert kinyilatkoztatás révén? (1,1–2,4)
• Isten Fia „mindenestől hasonlóvá” lett az emberekhez (2,5–18)
• „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!” (3,1–4,13)
• A mi „nagy Főpapunk” (4,14–6,4)
• Mit foglal magában a „Melkisédek rendje szerinti főpap” megjelölés? (6–7. fejezet)
• Krisztus „az újszövetség közbenjárója” (8,1–9,15)
• A szenthely „megtisztítása” (9,16–28)
• Mióta és miért vesztette érvényét minden áldozatbemutatásra vonatkozó isteni rendelkezés? (10,1–18)
• Miként becsüljük meg azt a kiváltságot, hogy Jézus vére által szabad bejárásunk van a mennyei szentélybe? (10,19–39)
• A hit hősei – I. (11,1–22)
• A hit hősei – II. (11,23–40)
• Záró intelmek és buzdítások – I. (12,1–25)
• Záró intelmek és buzdítások – II. (12,26–13,25)