A legtöbb tanulmány a felszínt kapirgálja, egyfajta kultúrharcról – amelyben az óramutató visszatekerésével próbálkozó ódivatúak és a múltat végképp eltörölni kész haladók feszülnek egymásnak –, vagy ízlések és pofonok vitájáról értekeznek.
  Stephen Bohr viszont leültet az Írás mellé, és átfogó bibliai jövendölések mentén értelmezi az üdvösséget, az üdvtörténetet, a teológiai válságot, amelynek tanúi vagyunk. Az Imádat Sátán trónjánál kiindulópontja Jelenések könyve, Jézus Krisztus profetikus üzenetei a hét gyülekezetnek, különösen is a talányosnak ható kifejezés a „nyitott ajtó”-ról, „amelyet senki be nem zárhat”.
  A szerző írásértelmezése abban a bibliai hagyományban helyezkedik el, amely a mennyei és a földi történések szoros kapcsolatáról ad számot. Lépésről-lépésre, igét igével, evangéliumi párhuzamokkal magyarázva jut el a kijózanító felismerésig: a tét nem kevesebb, mint világosság és a világosságnak való végzetes ellenállás, a Krisztus követése és a másik lélek befolyása közti választás.

Az egyik utolsó felhívás az imádat helyének és az imádott személy kilétének tisztázására.