Változó, átalakuló, egyre sokszínűbb világban élünk. A rendszerváltás óta a mi országunkban is sokféle szellemi és vallási irányzat kezdte meg hódító útját, illetve ami eddig csak kevesek számára volt ismert, most egyre szélesebb nyilvánosságot kap. Az emberek egészségtudata is jelentős változáson ment keresztül, egyre nagyobb figyelem kíséri az egészséges életmód különböző területeit. Életmódunk egyik legfőbb részét képezi táplálkozásunk. Az utóbbi időben hazánkban is jelentősen megnőtt a hagyományos táplálkozási szokásokat megváltoztatók száma. Terjednek az alternatív táplálkozási formák, többek között ilyen a vegetarianizmus is. Pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, a szakemberek szerint a vegetáriánusok száma egyre nő, egyes becslések alapján arányuk 1% körül lehet Magyarországon. „A vegetáriánus táplálkozás vallási, filozófiai, és ökológiai, gazdasági szempontokon túl egészségügyi megfontolásból is egyre több követőre talál. A Kelet- és Délkelet-Ázsiában döntően vallási-filozófiai alapokon nyugvó, ősi tradíciójú vegetarianizmussal szemben az iparilag fejlett országokban – köztük Magyarországon is – főleg a civilizációs betegségek elterjedése miatt mutatkozik érdeklődés az ilyenfajta táplálkozás iránt.”10 Mindemellett a táplálkozástudomány képviselőinek rosszallásáról, és a ma még eléggé általános társadalmi értetlenségről hallunk a húsmentes táplálkozással kapcsolatban. Tanulmányaim során és a mindennapi gyakorlatban kérdésként merült fel bennem, nincs-e vajon mégis több előnye, mint hátránya a megfelelően összeállított vegetáriánus táplálkozásnak? Helytálló-e a mai általános, nagyrészt elutasító szemléletmód a vegetarianizmussal kapcsolatban? Úgy tapasztalom, a vegetáriánusok elégedettek étrendjükkel, és egyre többen vannak, akik tovább is lépnek a túlnyomórészt növényi alapanyagú – vegán – táplálkozás területére. Problémáik azonban nekik is lehetnek a megvalósítás, a kivitelezés során. Kérdés lehet számukra, vajon elegendő energiához, fehérjéhez, vitaminhoz és ásványi anyaghoz jut-e a szervezetük? Különösen fontos mindezt tanulmányoznunk a várandós, szoptató anyák és gyermekeik esetében. Így ez a könyv az említett kérdések megválaszolására vállalkozik, több oldalról is megvizsgálva a vegetáriánus táplálkozást. Első változatában ez a tanulmány a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán készített védőnői szakdolgozat volt, rövidített formában a Komplementer Medicina című szakfolyóirat 2002-es évfolyamában jelent meg. Kívánjuk, hogy jelen változatában kereső és értő olvasókra találjon elméletben és gyakorlatban egyaránt!