Adni lehet a fölöslegből, a szükségletből, de lehet adni a semmiből is. Mit is jelent ez? Azt az állapotot, melyben semmi nem áll rendelkezésünkre abból, ami tőlünk kérnek, viszont megvan éber figyelmünk, együttérző szívünk és segíteni akaró szándékunk. Nem csüggeszt el, hogy nem tudunk adni – ha nem tudunk is, nagyon akarunk, és gondolkodásunk rááll a másik szükségletére. Ahhoz fordulunk, aki mindig Van, és az ember rendelkezésére áll, hiszen Ő tette meg minden létezés alaptörvényének az adást, mások szolgálatát.